A nevem Tamás. Persze: Koós.

Sok éven át megpróbáltam elkerülni, hogy fotós legyek.
Sok mindent tanultam, kipróbáltam... és csak visszakanyarodtam oda, ahol Édesapám (Koós Gyula fényképészmester) járt... vissza a fotózáshoz.

Igaz, édesapám főleg fekete-fehér negatívra fotózott.
Én mostanában digitálisan és, persze, színesben.

Maradt a "stílus", az esemény-fotó, a riport-, és pillanatképek.
Bár maguk az események kicsit változtak.
Édesapám elment temetésekhez is (amin én akkoriban nagyon csodálkoztam).
Én meg szülésekhez jártam évekig. (amin ő csodálkozott).
2003-ban több hozzám nagyon közelálló személy távozott... így én is fotóztam már temetéseken.

A Koós Fotó Édesapám üzlete volt, a Nagymező utcában.
Ennek tiszteletére hívom így a honlapomat.
Édesapám édesapja is fotós volt, amíg...

Szívem szerint vaku nélkül, az adott hely adott fényeivel szeretek dolgozni. Ha kell, akkor éppenséggel pár gyertya fényénél.
Nagyra értékelem a teleobjektívet, amivel "rá-zoommolok" a témára, valakinek a szemére, arcára.
Az ellesett, életteli pillanatok érdekelnek... a kis és a nagy dolgok: a napi tevékenység vagy a születés, a virágok, bogarak, épületek, vagy az emberek a villamoson, az esküvők vagy gyerekek az iskolai padban, vagy a játszótéren, a koncertek... szóval, ami és ahogy él, zajlik, lüktet, hallatszik.

Csodálom a női testet, leginkább várandós korban, szüléskor, szoptatáskor. Fantasztikus az a belső erő, ami egy nőben van és az a kötődés, ami kialakul 2 lény között.
És érdekel a férfi test, leginkább fiatalon, a fények játékával, az izmok, a szemek, és a haj egyedisége.
Elbűvölnek a gyerekek, az önfeledt játékuk, kacagásuk vagy éppen a bánatuk, sírásuk.
Tisztelettel nézem meg az öregeket, szépnek látok minden egyes ráncos, fáradt pillantást, lassú sétáltást.

Minden és mindenki téma... amin a szemem és az objektív megpihenhet egy pillanatra.
Az intim, bensőséges történések, ahová beengedtek, behívtak... szerencsés fickó vagyok, annyi mindent láthattam, átélhettem már. És még ki tudja, mi minden vár rám, mi mindenre várok én is.
Köszönet azoknak, akik "alanyaim" voltak, akik közel engedtek, hogy érezhessem, átélhessem az ő csodáikat.

Sokáig használtam a "Homo Delphinus" nevet, ami kb. delfin-embert jelent.
Mert "bele voltam szerelmesedve" a delfinekbe...
Most is kedvelem őket. Ezért vannak delfinek a nyitó oldalamon is.

Aztán szerettem a man-doula nevet.
A doula (görög szó) asszonytársi segítőt jelöl, aki a szülésnél támogat, jelen van a bába és / vagy az orvos mellett.
Na, én ezt férfiben adom elő... így lett a "man" jelző, és szeretem a mandulát is.
Valaki azt mondta, ha már Tamás, akkor legyek Thomas Mann-Doula...
Így el is jutottam - jókora kerülővel - a saját nevemhez.
Most a Tamás név áll közel hozzám.
Szeretem a 3 mássalhangzó stabilitását, és a két "a" átjárható alagútságát.
És ami kívül, az belül is: az "m" betű ugyanilyen. 3 pillér és 2 alagút.

Bátyámmal elekzdtünk 360 fokban körbeforgatható és fel-le is navigálható panoráma látványokat készíteni. Tán innen jött az ötlet, a panoráma fényképek. Ezeket több digitális fotóbal "varrom össze", és készítek belőle fotóminőségű nagyméretű - akár 1 méternél is nagyobb - papírnyomatot.

Tanultam az ELTE-én, matematikát (programozó matematikusi diploma után tovább, alkalmazott matematikus...) - hogy lássam a rendet és a káoszt, a logikus gondolkodást. Jól jön most ez a honlapok készítésénél, a képek manipulálásánál.
Torontóban kezdtem pszichológiát tanulni... aztán itthon folytattam a pszichodrámát. Tán azért, hogy értsem, érezzem az emberek - és a saját - lelkemet. Így "lelkesen" látom az embereket.
És a fotózás... a fény és az árnyék, a színek és a tükröződés, az emberek, érzések, valódi pillanatok...
Ja, és a Piarista Gimnáziumban végeztem... aztán még néhány vallás is "átvonult" rajtam... hogy Isten-t keressem, hogy az életet lássam, hogy a "ki vagyok én?" kérdés foglalkoztasson... Innen jön talán a tisztelet a "téma", az "alany", és minden teremtmény felé.

 

Nekem "szabad" depisnek is lennem. És szabad szeretnem. És szabad haragudnom. És szabad örülnöm is. Sok mindent "megengedek már magamnak" érzésekben... és igyekszem a szeretetet tenni a félelmeim helyére. Nehéz mutatvány...

Köszönet néhány "mesteremnek"... álljon itt neveik kezdöbetüje:

K. Gy. - a képi látásért
K. R. - a müvészi életért
H. L. - a humanisztikáért
F. A. - a tudatállapotok szívárvány színeiért
S. I. - a sámánkodásért
S. Á. - a színházért
K. C. - a tűzönjárásért
F. C. - a testvéri beavatásért
R. É. - a pszichodrámáért
M. I. - a pénzszemináriumért
G. Á. - a szülésekért
G. K. - a szuszogásért
V. M. - hogy ott lehettem
K. B. - a diktafonozásért
P. K. - a túlélésért
E. U. - pour son amitié
S. J. - a bogyóiért
B. Z. - a nyitásért

Sz. G. A. - barátságáért
F. A. C. - az érzelmekért

És mindent, mindent, mindent Neked, drága, drága, drága BABA...

 

Koós Tamás